ABOUT ME | Öt év múlva

2017. április 12. - Vera Zana

Ez egy személyesebb bejegyzés lesz, előre is elnézést - nem sokára érkeznek utazással kapcsolatos bejegyzések is. Egyrészről szó lesz Pozsonyról és egy újabb egynapos kirándulásról. Utána pedig szeretném elkezdeni a tavalyi utak elmesélését is :)

De a mai poszt témája: Hol leszünk öt év múlva? Az elmúlt napok közéleti eseményei akaratlanul elgondolkodtatják az embert. Nem fogok politizálni - egyrészt mert nem értek hozzá és nem szeretek olyanról beszélni, amihez nem értek. Másrészt, nem hiszem, hogy annak itt lenne a helye. Én csak annyit szeretnék elmondani, hogy én szeretem Budapestet, szeretem Magyarországot, szeretek magyar lenni. Főként miután hazajöttem, kezdtem el igazán értékelni az igazán magyar dolgokat, kezdtem beleszeretni Budapestbe. Én itt képzelem el az életemet, szeretnék beköltözni VI-VII. kerületbe a barátommal, szeretnék egy tacskót és szeretnék kávét inni a közeli kávézóban és nagyokat sétálni a tacskóval és a baráttal hétvégente a Városligetben. Én így képzelem el az életemet öt év múlva. Nem hiszem, hogy olyan ördögtől való lenne vagy éppen teljesíthetetlen az álomképem. 

Nem, ez tényleg nem elképzelhetetlen, de egyre nehezebb elérni. Noha nagyon jó munkám van, ami az átlaghoz képest nagyon is jól fizet, egyedül mégsem tudok lábra állni. Egyre több döntés kivesznek az ember kezéből, amikor is tehetetlenül áll egy helyben, mert előre nem tud menni, hátra pedig nem akar. Szerencsére nekem nagyon támogató szüleim vannak és segítenek - de nem alapozhatunk arra, hogy mindenkinek van segítsége. Vagy épp a LakásExpón röhögik képen, amikor elmondja, hogy mit keres és alig tudja az ingatlanos visszatartani a nevetést. Mert ma Magyarországon elképzelhetetlen, hogy lakást találjon az ember 20 millió alatt. Persze olyat, ami nem pincében van, picit nagyobb, mint 20 négyzetméter, van ablaka és mondjuk nem félek hazamenni délután 4 után. Pedig nagyjából már csak ezek a szempontok... És ez csak egy a sok dologból, amiről most beszélhetnénk. Engem nem feldühít, ami ma Magyarországon történik, hanem elszomorít. Szeretnem ezt az országot és rossz nézni, hogy mi történik.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan generáció szülöttje vagyok, akik már teljes szabadsággal élhetnek a világ bármely pontján. Ha az embernek nyelvtudása is megvan, nagyjából semmi nem állíthatja meg. Én imádok utazni, egyszerűen szerelmes vagyok Hollandiába és elképesztően szerettem ott élni egy rövid ideig. De hosszú távon biztosan itthon szeretnék családot alapítani, gyerekeket és tacskót nevelni. De ez egyre nehezebb lesz...

Pedig nem szeretnék sokat: csak sétálni a barátommal és a tacskóval a Városligetben hétvégente.

c7549da53afabed1a79e9cf18ddb6e23.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://ronidoes.blog.hu/api/trackback/id/tr1912413795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

icandoittoo blog 2017.04.29. 15:53:55

OMG! Nagyon drukkolok! Mi 2 és fél éve költöztünk a 7. kerületbe (pipa), tavaly saját lakásba (pipa), már csak a tacskóm hiányzik, bár az nehéz ügy az allergiám miatt, de plüsstacskóm már van (szóval ez is pipa) ! :D Remélem, neked is összejönnek a városligeti tacsit séták, én mindig találkozok legalább eggyel, ha kimegyek :)

Vera Zana 2017.07.04. 21:41:02

@icandoittoo blog: Nagyon köszönöm a kommentedet! Csodálatos életed van, gratulálok hozzá! :)) Remélem hamarosan találkozhatunk is arrafelé sétálva ;)