Roni Does

OTTHON | Az első másfél hónap

2018. január 23. - Vera Zana

Gondoltam itt az ideje a Lakáshajsza témát átnevezni Otthonná, mert már nemcsak, hogy nem hajkurászom a lakást, de inkább próbálom nap, mint nap otthonosabbá és otthonosabbá tenni azt. 

Eltelt egy hónap. Szinte napra pontosan egy hónapja költöztem ki a szüleimtől és költöztem be a saját kis kuckómba. Mivel olyan sok mindent megosztottam veletek a lakáskeresés és a felújítás során, ezért gondoltam írok pár gondolatot az első hónapról.

screen_shot_2018-01-23_at_13_01_13.png

December 10-én aludtam először a lakásban. Azt tudni kell rólam, hogy rettenetesen nehezen szokom meg az új környezetet és az új dolgokat. Hollandiában majdnem két hónap volt, mire át tudtam aludni az éjszakát az új helyen. Nem tudom miért ilyen nehéz ez nekem, egyszerűen idegennek, kívülállónak érzem magam az ismeretlen helyeken. Az pedig el tudjátok képzelni milyen rossz lehet, ha az ember 'otthon' is így érzi magát. Az első hét ezért egyszóval rossz volt. Hiába az én dolgaim voltak ott mindenhol, esetekben ugyanaz a bútor, ami Anyuéknál is, mégis olyan nagyon idegen volt minden. Az illatok is. Biztos mindenkinek megvan az az illat, ami egy szempillantás alatt az otthonára emlékezteti - ami, amikor belépsz az ajtón rögtön emlékeket juttat az eszedbe. Nos, ennek a lakásnak más az illata. Ezt egyébként a mai napig sem sikerült még teljesen megszoknom, de már elindultam az úton. 

Azóta azonban eltelt másfél hónap és én is kezdem egyre komfortosabban érezni magam a lakásban. Van egy belső kis kuckóm, amiben már jól érzem magam, amit úgy érzem már belaktam és jó ott üldögélni és olvasni például. Ez a belső kis nappali rész, ahol egyszerűen imádok a kék IKEA fotelt. Nagyon kényelmes és tökéletes olvasáshoz vagy ha éppen otthonról dolgozom, akkor is sokat szoktam benne üldögélni. Az ilyen kicsi dolgok segítenek abban, hogy egyre jobban és jobban érezzem magam a lakásban. 

screen_shot_2018-01-23_at_13_01_27.png

screen_shot_2018-01-23_at_13_01_41.png

Még egy olyan része a lakásnak, amit már az első pillanattól imádok, az a konyha. A régi konyhabútort, ahogy korábban már írtam, igyekszem eladni, mert ahelyett, hogy azt pótolgattuk volna, egyszerűbb és olcsóbb volt az egészet újra csináltatni. Így viszont minden tényleg olyan lett, amilyen én szerettem volna. Imádom, hogy mennyire világos, a munkalap mintája pedig napról napra még jobban tetszik. Remélem időt álló is lesz és nem lesz vele probléma. Ugyanaz a mesterember csinálta, aki a szüleim konyháját nagyjából 20 éve, ahol soha semmit nem kellett javítani még a bútoron, úgyhogy bizakodó vagyok.

screen_shot_2018-01-23_at_13_01_57.png

A mindennapokat tekintve igyekszem kialakítani a kis napi/hetirendemet, ami segíthet a beilleszkedésben. A migrénem miatt már régóta van egyfajta kis napirend, amit követek (igyekszem követni legalábbis), így nem szokatlan a dolog. A hetirend alatt értem például a takarítást. Egyelőre eddig egy-egy délelőttöt szántam arra, hogy mindent áttöröljek, felsöpörjek, letisztítsak, plusz minden végén a felmosás. De sok helyen olvastam, hogy mások szobánként haladnak és egy-egy nap csak egy-egy szobát csinálnak meg, felosztva így a hetet. Nekem ez picit azonban úgy tűnik, mintha egész héten csak takarítanék, hiszen sosics meg az az érzés, hogy igen, most minden tiszta. Szóval, ezen a téren még tesztelgetem magam.

Elkezdtem egy költségvetési táblázatot is, ahol gyűjtöm a rezsiszámlákat, mert szeretném látni egyben, hogy mi mennyibe kerül pontosan. 

Összességében azért nagyon boldog vagyok és próbálgatom a kis felnőtt szárnyaimat :)

A bejegyzés trackback címe:

https://ronidoes.blog.hu/api/trackback/id/tr7913580135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása