#ourofficeisbetterthanyours

2017. szeptember 18. - Vera Zana

19050884_470444936667206_2604768197529829376_n.jpg_640x640

ronizana készítette ezt a képet.

ABOUT ME | Life update

Hová tűnt 2017??

Az utóbbi hetek olyan gyorsasággal szálltak el, hogy észre sem vettem. Már július van, 2017 első fele is elmúlt. Ez most tényleg sokként ért. Ha az ember belegondol, sok minden történt, de mégis úgy érzem, mintha csak ültem volna egy helyben, a napok, hetek pedig csak elsuhantak volna a fejem felett.

Az első és legnagyobb dolog, amit talán a legnagyobb győzelemnek is élek meg, az a jogosítvány. Végre megvan! Nagyon lassan szántam rá magamat, sokáig úgy éreztem, hogy semmi szükségem nincsen rá, aztán pedig talán picit féltem is tőle. Végül tavaly novemberben elszántam magam és egy bátor pillanatomban (nehogy megint meggondoljam magam) be is iratkoztam az autósiskolába. Én a Dekmár Autósiskolába jártam, amit egyébként csak ajánlani tudok.

Biztosan sokan már 17-18 évesen megszerezték a jogosítványt és vezetnek már 10 éve. Nekik lehet, hogy semmiség a képesség, hogy egy hatalmas gépet el tudnak juttatni A pontból B-be. Nekem azonban ez még mindig csodával határos! :)

Minden sikerült egyébként elsőre. Jó sok rémtörténetet hall az ember, mind a KRESZ, mind a forgalmi vizsgával kapcsolatosan. Én nem szerettem volna - de nem is kellett - fizetni a vizsgabiztosnak. Ezen kívül hallottam olyat is, hogy ha az ember délután vizsgázik, akkor nagyobb esélye van a bukásnak, mert a napi 'bukásátlag' alapján engedik át vagy buktatják meg a diákokat. Én délután vizsgáztam az utolsó körben és minden gond nélkül átmentem. Szóval azért, ha az ember nem csinál orbitális butaságot és megfelel a követelményeknek, akkor nem fogják csak úgy megbuktatni. Azt hiszem... 

Ezen kívül is sok minden történt mostanság. Elkezdtük szervezni az augusztusi római utunkat, ami elképesztően izgalmas. Erre az útra természetesen elkezdtem vásárolni is... Kellenek a laza nyári darabok, amiben kibírható lesz az augusztusi hőség, nem? 

Elkezdődött az aktív lakáskeresési időszak is. Állandóan az ingatlanos oldalakat bújom és a héten elkezdünk telefonálgatni is és remélhetőleg személyes találkozókra időpontot egyeztetni. Még nagyon a folyamat elején vagyunk, nem vagyok türelmetlen, de sajnos - mivel nem nyertük meg a lottót még - picit nehéz a helyzet. De érzem, hogy a kislakásom valahol vár rám :)

A blogon még a héten érkezik a Keukenhofról szóló bejegyzés. IMÁDTAM. De ennél többet nem árulok el! Annyira jó volt visszamenni Hollandiába. Egyszerűen szerelmes vagyok abba az országba, muszáj minden évben visszamennünk. Remélem a közeli jövőben picit több időre is ki tudunk majd menni, mind csak egy-egy hétvége. 

Ezen kívül jön majd a római utat előkészítő bejegyzés és adós vagyok egy pozsonyi poszttal is. Ígérem, összeszedem már magam!

img_1290.JPG

ÉLETMÓD | Az új függőségem: a Polaroid

Fujifilm Instax Mini 8

- Say Cheese!

Évek óta rajta tartottam a szememet a gyönyörű, cukorkaszínű kis polaroid fényképezőgépeken. Minden Black Friday vagy egyéb akciós időszakban betettem a kis virtuális kosaramba, majd otthagytam és elfelejtettem. Sokáig vívódtam, mert hallottam, hogy maga a gép nem drága, de sajnos a film nagyon is. Végül idén januárban ezt kértem a szüleimtől névnapomra. És meg kell, hogy mondjam, azóta túlságosan is erős függőség alakult ki bennem.

fujifilm-instax-mini-4.jpg

Tovább

UTAZÁS | Holland furcsaságok

Szerintem sokan tudjátok, hogy annyira szerencsés lehettem 2015-ben, hogy Erasmussal egy fél évet tölthettem el Nijmegenben, egy kisvárosban a holland és német határ mellett. Imádtam minden percét, beleszerettem az országba, a kultúrákba, az emberekbe. Így mindenképpen terveztem, hogy Hollandiáról is szeretnék majd írni a blogra. Lesz szó magáról az Erasmusról, az utazásainkról, Nijmegenről és a kultúráról. Most elsőként egy viccesebb bejegyzéssel szeretnék belevágni a holland posztsorozatba, mégpedig arra keresem a választ, hogy miért olyan baromi furák a hollandok?

img_4942.JPG

Tovább

ABOUT ME | Öt év múlva

Ez egy személyesebb bejegyzés lesz, előre is elnézést - nem sokára érkeznek utazással kapcsolatos bejegyzések is. Egyrészről szó lesz Pozsonyról és egy újabb egynapos kirándulásról. Utána pedig szeretném elkezdeni a tavalyi utak elmesélését is :)

De a mai poszt témája: Hol leszünk öt év múlva? Az elmúlt napok közéleti eseményei akaratlanul elgondolkodtatják az embert. Nem fogok politizálni - egyrészt mert nem értek hozzá és nem szeretek olyanról beszélni, amihez nem értek. Másrészt, nem hiszem, hogy annak itt lenne a helye. Én csak annyit szeretnék elmondani, hogy én szeretem Budapestet, szeretem Magyarországot, szeretek magyar lenni. Főként miután hazajöttem, kezdtem el igazán értékelni az igazán magyar dolgokat, kezdtem beleszeretni Budapestbe. Én itt képzelem el az életemet, szeretnék beköltözni VI-VII. kerületbe a barátommal, szeretnék egy tacskót és szeretnék kávét inni a közeli kávézóban és nagyokat sétálni a tacskóval és a baráttal hétvégente a Városligetben. Én így képzelem el az életemet öt év múlva. Nem hiszem, hogy olyan ördögtől való lenne vagy éppen teljesíthetetlen az álomképem. 

Nem, ez tényleg nem elképzelhetetlen, de egyre nehezebb elérni. Noha nagyon jó munkám van, ami az átlaghoz képest nagyon is jól fizet, egyedül mégsem tudok lábra állni. Egyre több döntés kivesznek az ember kezéből, amikor is tehetetlenül áll egy helyben, mert előre nem tud menni, hátra pedig nem akar. Szerencsére nekem nagyon támogató szüleim vannak és segítenek - de nem alapozhatunk arra, hogy mindenkinek van segítsége. Vagy épp a LakásExpón röhögik képen, amikor elmondja, hogy mit keres és alig tudja az ingatlanos visszatartani a nevetést. Mert ma Magyarországon elképzelhetetlen, hogy lakást találjon az ember 20 millió alatt. Persze olyat, ami nem pincében van, picit nagyobb, mint 20 négyzetméter, van ablaka és mondjuk nem félek hazamenni délután 4 után. Pedig nagyjából már csak ezek a szempontok... És ez csak egy a sok dologból, amiről most beszélhetnénk. Engem nem feldühít, ami ma Magyarországon történik, hanem elszomorít. Szeretnem ezt az országot és rossz nézni, hogy mi történik.

Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan generáció szülöttje vagyok, akik már teljes szabadsággal élhetnek a világ bármely pontján. Ha az embernek nyelvtudása is megvan, nagyjából semmi nem állíthatja meg. Én imádok utazni, egyszerűen szerelmes vagyok Hollandiába és elképesztően szerettem ott élni egy rövid ideig. De hosszú távon biztosan itthon szeretnék családot alapítani, gyerekeket és tacskót nevelni. De ez egyre nehezebb lesz...

Pedig nem szeretnék sokat: csak sétálni a barátommal és a tacskóval a Városligetben hétvégente.

c7549da53afabed1a79e9cf18ddb6e23.jpg

UTAZÁS | Tökéletes úticél egynapos kiránduláshoz

Brno, Csehország

- Van kedvetek elmenni Brnóba egy napra?
- Mikor indulunk?!

Nemrég egyik pillanatról a másikra adódott egy lehetőség, hogy ellátogassunk Brnóba. Bálint egyik barátja Csehországban járt előtte héten és még érvényes volt a matricája, így megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk elmenni. Nekünk pedig volt!

Brno picit több mint három óra autóval Budapestről (a benzinköltséget nem tudom sajnos, azt a fiúk intézték - de szívesen utánakérdezek). Prága után Csehország második legnagyobb és legfontosabb városa, Morvaország központja. Már az elején le kell lőnök a poént, hogy nagyon-nagyon pozitívan csalódtam a városban.

Még nem írtam a prágai utunkról, de gyorsan elmesélem, hogy nekünk egyáltalán nem jött be Prága. Biztos, hogy velünk van a baj, de egyszerűen Prágában minden rosszul jött ki. Az összes létező tourist trapbe sikerült belesétálnunk, pedig rutinos utazóknak számítunk. Szóval volt egy rossz szájízünk Csehországgal kapcsolatban, de Brno ezt teljesen eltörölte.

brno_1.jpg

Tovább

ABOUT ME | #tavaszvan

- Nem fáztál így?
- Képzeld, végre nem!

Nem tudom kifejezni, hogy mennyire vártam már a jó időt, mennyire a világ végére kívántam már a borongós, szürke, picit hányás hideg napokat. Én alapvetően olyan ember vagyok, akinek nagyon befolyásolja a hangulatát és a kedvét minden, ami körülötte történik. Szóval, ha szépen süt a nap, akkor lehet, hogy nehéz napom van, de jól érzem magam.  Ha viszont ismét ónos esőre és 5 fokokra kelek, akkor akár a lottót is megnyerhetem, nem fogok mosolyogni.

tavasz.png

Tovább

STYLE | Anti-haul

Mi az, amit biztosan nem veszek meg?

"Na ez az, amit egészen biztosan nem veszek meg!"

Nem tudom hallottatok-e már az anti-haul videókról vagy posztokról. Én Anna Gardnernél láttam az első ilyen videót, és már akkor is éreztem, hogy meg szeretném csinálni a saját verziómat.

Az egész lényege az, hogy az emberek nem arról áradoznak, hogy mit szeretnének megvenni az új szezonra, nem kívánságlistákat írnak, hanem épp ellenkezőleg! Összegyűjtenek olyan dolgokat, amiket egyáltalán nem áll szándékukban megvásárolni és elmondják miért.

anti-haul.jpg

Tovább