- Nem fáztál így?

- Képzeld, végre nem!

Nem tudom kifejezni, hogy mennyire vártam már a jó időt, mennyire a világ végére kívántam már a borongós, szürke, picit hányás hideg napokat. Én alapvetően olyan ember vagyok, akinek nagyon befolyásolja a hangulatát és a kedvét minden, ami körülötte történik. Szóval, ha szépen süt a nap, akkor lehet, hogy nehéz napom van, de jól érzem magam.  Ha viszont ismét ónos esőre és 5 fokokra kelek, akkor akár a lottót is megnyerhetem, nem fogok mosolyogni.

Sőt, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hajlamos vagyok nagyon-nagyon ellustulni a rossz időben. Inkább még a Deák-Arany János távolságra is metróra szállok, ahelyett, hogy lesétálnám. De ennek most vége! Innentől lehet sokat sétálni a városban és a képzeletbeli tacskómat sétáltatni. 

Illetve a tavasz eljöttével nem csak a kedvem lett jobb, de mindenhez sokkal jobb szemlélettel állok. Például a lakáskérdés hamarosan aktuális lesz - ami egyben rémesen izgalmas, másrészről pedig picit émelygek, ha rágondolok, hogy mi minden van előttünk. A munka is szuper, robogunk - rengeteg projekt van és eszméletlen dolgokat fogunk idén még csinálni.

Nem szabad elfelejteni a római nyaralást sem, amit elkezdtünk gőzerővel szervezni, írjuk a napirendeket és nézzük a múzeumok nyitva tartásait. 9 nap Olaszországban!

Szóval sok jó dolgot tartogat nekem a tavasz és a nyár, csak bár ne kellett volna ennyit várni rájuk!